A SZÉKELY CSŰR JÖVŐJE
Gondolatok a székely csűr mint gazdasági épület jövőképéről
A tanulmányt két fő téma köré szerveztem:
a. - egyrészt a hagyományos csűrtípus továbbélési lehetőségeit kutattam a mai korszerű mezőgazdasági funkcióval összhangban,
b. - másrészt azt, hogy a gépesített állattartás és takarmánytárolás új funkcionális igényeit kiszolgáló, nagyobb méretű, új építésű gazdasági épületekben, hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei
Az oldal tartalma:
Bevezető gondolatok
Székelyföldön a mai napig életünk egyik alapját a mezőgazdaság teremti meg. Itt a családi léptékű, természetközeli gazdálkodás látszik jövőbemutatónak. Ilyen gazdaságokban tudjuk megtartani a vidéket, falvainkat, és biztosítani a gazdálkodók megélhetését, életminőségét.
Eddig főleg a székely csűr múltját és jelenét kutattam és publikáltam, ennek folytatásaként foglalkoznék a jövőképével is, ezért készítettem ezt a rövid tanulmányt.
A múlt értékeinek számbavétele és a jelen értékelése mellett fontos az előretekintés is.
A téma egy alapkérdést jár körül, amely így hangzik:
Milyen legyen/ lehetne a jövő csűrje, gazdasági épülete és farmépülete Székelyföldön?
A téma időszerűsége már 2016-ban felmerült, amikor elindult egy ilyen irányú közös gondolkodás az Országépítő Kós Károly Egyesülés kezdeményezésére, helyi építészeket, gazdálkodókat, a témában jártas szakembereket bevonásával.
Ezzel kapcsolatban idézem a csapat egyik lelkes tagját, a gyergyói Bányász Józsefet:
"Tény hogy a közeljövőben istállók fognak épülni a különböző gazdaságok mentén... Valószínű, hogy ezek jó része külterületen fog megépülni. Nagy az esélye annak, hogy ez egy szakemberek, építészek által koordinált folyamat mentén történjen. Ezért kell a témakört mozgalmasítani és bevinni a köztudatba...kultúrtáj, épített örökség, környezetvédelem, állatjólét, helyi építőanyagok és mesterségek, tanyásodás, gazdaságosság, a jövő életterei ... stb. kulcsszavak mentén kell a mozgalmat stratégiai eszközökkel felvértezni és életet adni neki. Ez a kibontakozó mozgalom az OKKE égisze alatt született, csatlakozott hozzá a Pogányhavas Kistérség az Élőszövet Alapítvány és az Oltárkő Parasztszövetkezet. A folyamat támogatói a SZIE-Gödöllő, a Kárpát medencei Gazdák Egyeztető Fóruma, a Földművelési Minisztérium."
Az önkéntes alapú közös gondolkodás eredménye egy építészeknek kiírandó konkrét tervpályázat lehetőségét is felvetette.
A tervpályázat konkrét helyszínekre tervezett többfajta gazdasági épület, akár típustervként is felhasználható terveinek elkészítését célozta meg.
Sajnos idővel a kezdeti lelkesedés megfogyatkozott, a találkozások megritkultak, így a tervpályázat konkrét kiírása még várat magára.
A téma annyira komplex, hogy gépész, mezőgazdász, építész és tájépítész együttműködését igényli. Én most csak az építészeti szempontok egy szeletét fogom tárgyalni. Jelen tanulmánynak nem célja a funkcionális és technológiai folyamatok részletes bemutatása és ismertetése a mezőgazdasági építészet minden területén, inkább a mezőgazdasági építészetet, mint építőművészeti alkotást közelítem meg, és ennek kultúrtáj- és településképi hatásaival foglalkozom székelyföld területén.
Ezzel a tanulmánnyal az elérni kívánt célom nem az, hogy végérvényes kőbe vésett válaszokat adjak a témát illetően, hanem inkább elgondolkodtatni szeretnék kérdésfeltevésekkel, megcélozva a téma iránt érdeklődőket: legyen az építkezni vágyó tulajdonos, gyakorló építész, vagy hatósági döntéshozó.
Továbbá szeretném jobban beemelni a témát a közbeszédbe.
Ugyanakkor remélem, hogy a témában való közös gondolkodás és kutatás, akár a fent említett civil szervezetek bevonásával tovább fog folytatódni, és olyan konkrét eredmények is születnek majd, amelyek hosszútávon a székely táj és településkép jó irányban való szerves átalakulását fogják elősegíteni.
Két kérdés köré szerveztem a gondolataimat:
I. Az építészeti értékkel bíró hagyományos csűr-típus alkalmas-e a mai technológiának megfelelő megváltozott új mezőgazdasági funkció befogadására?
II. Lehetséges-e, és ha igen akkor hogyan, a megnövekedett állatlétszámmal rendelkező új külterületi farmokat, vagy a megörökölt kommunista rendszer termelőszövetkezeti (tsz) épületeit a székely kultúrtájhoz, építészeti hagyományhoz illeszteni?
A fentiek alapján a tanulmányt két fő téma köré szerveztem:
a. - egyrészt a hagyományos csűrtípus továbbélési lehetőségeit kutattam a mai korszerű mezőgazdasági funkcióval összhangban,
b. - másrészt azt, hogy a gépesített állattartás és takarmánytárolás új funkcionális igényeit kiszolgáló, nagyobb méretű, új építésű gazdasági épületekben, hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei.
I. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELY CSŰR TOVÁBBÉLÉSI LEHETŐSÉGEI A MAI KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGI FUNKCIÓVAL ÖSSZHANGBAN
A szóban forgó mezőgazdasági funkcionális igény a kis családi gazdaságok meglévő épületeinek belterületen történő átalakítására vagy bővítésére vonatkozik. Kivételes esetben új építésű épületről is beszélhetünk, olyanról, amely tartja a hagyományos csűr-típust (itt főleg a méreteire, tömegére, tetőformálására, illetve a külső megjelenésére gondolok).
A. Helyzetkép
"Amikor igás állatként használták a szarvasmarhát, akkor kellett a meleg istálló. Azért kicsi, sötét, mert eleink szűkös erőforrásaiból csak ennyire futotta. Ma már tágas, világos, friss levegővel rendelkező istállókra van szükség, és az állatok kötött tartása is időszerűtlen. ... A meglévő csűrök, istállók funkciói újragondolandók." Bányász József
A hagyományos szűk és sötét istállótípus amilyeneket a csűrökben vagy istállókban találunk, már nem alkalmas a mai állatjóléti, állattartási igényeknek.
A hagyományos csűr alaprajzi formáját és térhasználatát a családi léptékű, néhány fejős és igás állatra kiterjedő hagyományos kézi állatartásmód, a helyben elérhető építőanyagok és az építési technológia alakította ki.
A hagyományos kézi technológiákat felváltja a gépesítés: gépi trágyakihordás, etetés, fejés stb.- ezen funkcionális változás új alaprajzi formát, térhasználatot, helyigényt igényel.
Az állatlétszám megnőtt, egyre kevesebben tartanak csupán néhány igás vagy fejős állatot.
A helyben elérhető építőanyagok palettája is sokat bővült, az építési technológiák is változtak.
A fentiek miatt nehézségbe ütközünk amikor a mai mezőgazdasági funkciót egy régi csűrben, vagy egy új építésű, de hagyományos csűrtípusban szeretnénk behelyezni.
Ez ad magyarázatot azon tapasztalatomra, hogy jelenleg a csűrök újrahasznosítása csak kis arányban történik gazdasági épületként.
Mégis fontos ez a téma, ugyanis a hagyományos csűrtípus összenőtt és integrálódott a székely tájjal, egységet képez. Meghatározza a székely településképet. Ezért is lenne ajánlott ezt a szerkezetet, formát, anyaghasználatot, amennyire lehet, megtartani és továbbfejleszteni az új állattartási vagy takarmánytárolási funkciónak.
B. Ha az állattartást nézzük
1. Szarvasmarha istállók
Az egyik gond, hogy a megnövekedett állatlétszám miatt az új gazdasági épületek nagyobb tömeget igényelnek, mint amit egy régi csűr tud biztosítani. Egy másik hasonló gond szarvasmarha istálló esetében, hogy a korszerű kötetlen állattartásmód nagyobb térigénye nem biztosítható egy hagyományos istálló méretével, csak nagyon lecsökkentett állatlétszám esetén.
Az állatjóléti szempontoknak megfelelően több természetes fényre, szellősebb terekre van szükségük a szarvasmarháknak, emiatt nagyobb ablakokra, természetes szellőzőkre van szükség, amit a hagyományos istálló nem biztosít. A gépesített etetés vagy trágyakihordás a nagy helyigény miatt nem megoldható, így az ilyen épületben való állattartás sok kétkezi munkát igényel kevés állat mellett. A gépesített fejés is külön teret igényelne, amelyet egy külön helyiségben vagy külön fejőház épület-tömegben célszerű megoldani.
2. Lóistállók
A tervezés fontos szempontjai: a jól méretezett állások vagy boxok, a jó padozat kialakítása, és a huzatmentes szellőzés.
Egy hagyományos istálló vagy csűr-típus csak nagyon szűkös és behatárolt kialakítást tesz lehetővé a korszerű boxos kialakítású lóistállóknak. Például egy 9 /12 m-es csűrben 4 férőhelyes boxos lóistálló alakítható ki úgy, hogy a 4 box, valamint a lószerszámok raktára teljesen elfoglalja a földszinti alapterületet.
A tetőtérben megoldható a takarmánytárolás.
Az Erdei Iskola C5 jelű csűrje például korábban, a fentiekhez hasonlóan 4 ló befogadására alkalmas istállóként volt működtetve. Az ennél nagyobb létszámmal működő lóistállóknak már lényegesen szélesebb és hosszabb épületre van szüksége, mint amit egy hagyományos csűr mérete biztosítani tud.
3. Összegzés
A hagyományos csűr-típusban szarvasmarha, lóistálló kialakítása mai korszerű módon nem lehetetlen, de nagyon nehezen alakítható ki.
Továbbá érdemes volna megvizsgálni az olyan egyéb háziállatok korszerű tartását is hagyományos istállóban vagy csűrben, mint amilyen a sertés, baromfi, nyúl, juh, kecske, de ezen tanulmány keretei túl szűkek ehhez.
Mindenesetre, ha az új gazdasági funkciónak elég és megfelelő egy csűrnyi hely, akkor érdemes átalakítani ehhez egy meglévő csűrt, vagy akár újat építeni, olyat, amely a hagyományos csűr-típus tömegformálását, méreteit, anyaghasználatát használja.
C. Takarmánytárolás esetén
A hagyományos csűr padlástere (csűrhíja) és az a csűrköze melletti tér (odortér), szellős kialakításával megfelelt a széna, gabona takarmányok tárolására, kézi munkaerővel történő hagyományos be- és kihordására.
Tehát a meglévő csűrök eredeti állapotukban, minimális átalakítással megfelelnek takarmánytároló épületeknek, főleg gabona és szénatárolóként, mivel elég szellősek, nagy egybefüggő térrel rendelkeznek.
Továbbá érdemes volna tanulmányozni, hogy a mai gépesített silók, gabonatárolók, szénatárolók mennyire és miként építhetőek be meglévő csűrökbe.
Mivel ezek a tároló épületek funkcionálisan nem igényelnek egybefüggő nagy tömegű épületeket, és egyesek akár földbe is süllyesztethetőek, ezért ezeket könnyebb tájba illeszteni és a hagyományos csűr archetípus is jobban megfeleltethető, mint a nagyobb állattartó épületek esetén.
A takarmánytároló épületeknél előny, ha közelségben vannak az állattartó épületekkel. Felmerül a kérdés, hogy belterületen, meglévő csűr korszerű takarmánytárolóvá való átalakításánál, el lehet-e helyezni a közelségében az istálló vagy pajta épületét úgy, hogy a lakóövezetben a jó szomszédi viszony is megmaradjon.
Ez a dolog sokkal egyszerűbb egy külterületi farmon, ahol bőven van hely, és nagyobb létszámú állattartásra is van lehetőség.
Tehát külterületen, tanyás farmokon is ki lehet alakítani akár átköltöztetett meglévő csűrökből, akár új, de hagyományos formában épült csűrből takarmánytároló épületet, a megfelelő tárolási technológiai ismeretek figyelembevételével, és ezeknek megfelelő kialakítással.
D. Összegzés
Azokat a mai állattartási vagy takarmánytárolási funkciókat, amelyeknek egy hagyományos csűr eredeti tömegében, formálásában megfelel, érdemes belehelyezni, és az épületet minimálisan úgy átalakítani, hogy a mai funkciónak megfeleljen. Így legalább ezekben az esetekben a hagyományos csűrtípust, mint a hagyomány által lecsiszolt építőművészeti alkotást nem kell kidobni a mai mezőgazdasági építészeti tervezés gyakorlatából. Ezzel történelmi és építészeti értéket örökítünk tovább, ugyanakkor védjük a faluképet és a kultúrtájat.
Hasonló a helyzet más olyan hegyvidéki gazdálkodással rendelkező országokban, ahol a hagyományos csűrök, pajták a mieinkkel többé-kevésbé hasonló méretűek és tömegűek. Itt azt tapasztaltam, hogy a mai mezőgazdasági használatuk főként takarmánytárolásra vagy gép-eszköztárolásra szorítkozik.
Fontos szempont biztosítani a takarmánytárolási vagy állattartási épületek megfelelő tűzvédelmét, ez főleg a faépületek esetén igényel körültekintőbb telepítést, tervezést, építést és használatot. Mindez megvalósítható a megfelelő tűzvédelmi előírások betartásával, a tervezés, építés, és használat fázisaiban.
II. ÚJ SZÉKELY FARMOK - A GÉPESÍTETT ÁLLATTARTÁS ÉS TAKARMÁNYTÁROLÁS ÚJ FUNKCIONÁLIS IGÉNYEIT KISZOLGÁLÓ, NAGYOBB MÉRETŰ, KÜLTERÜLETI GAZDASÁGI ÉPÜLETEK
A. Helyzetkép
Az utóbbi évtizedben székelyföldön is elindult egy tanyásodási folyamat, családok költöznek ki tanyákra, ahol főleg kis és közepes méretű gazdaságokban gondolkodnak.
Ezen családok esetében a mezőgazdasági tevékenység a család megélhetését biztosítja.
Az új gazdasági épületek főként a falu még beépítetlen külterületére épülnek, tanyákra.
A nagyobb állatlétszám helyigénye, és a jó szomszédi viszony miatt is, távolabb kerülnek a lakóházas övezetektől. A falu belterületén általában már nem található ekkora helyigénynek megfelelő üres terület.
Az állatállomány növelésével megnőtt a takarmánytárolási igény is, ennek is szükséges teret, épületet biztosítani.
Ma már hasonló állatlétszámmal mint régen, egy család nem tud önfenntartó és piacképes lenni.
Tehát a megváltozott állatjóléti igények és a gépesített nagyobb egyedszámmal működő mezőgazdasági igény, az újabb jogszabályok, Nyugat-Európához hasonlóan nálunk is létrehozott külterületi farmokat.
Ezek a mai gazdasági épületek (csűrök, istállók) a hagyományosnál jóval nagyobb méretűek, egy-egy ilyen épület tömege négy-ötszöröse egy hagyományos csűr tömegének.
Például szarvasmarha istállóknál, az állatjóléti szempontoknak jobban megfelelő kötetlen tartásnak nagyobb a térigénye mint a kötött tartásnak. A kötetlen tartásmód pedig azonos egyedszámnál is, növeli a szükséges alapterületet. Így szélesebb épületre van szükség.
Sajnos a közelmúltban épült legtöbb új mezőgazdasági építmény nem veszi figyelembe a székely építkezés hagyományait, és a kultúrtájba illesztés szempontjait. Tájidegen és olcsó építőanyagokat használnak, többnyire rikító színekben. Az ilyen épületek nagy része ma igénytelen minőségben, és igénytelen építőanyagokból épül.
Előreláthatólag székelyföldön ez a tanyásodási folyamat a közeljövőben fokozódni fog, így egyre többen fognak külterületen farmgazdaságot létesíteni.
Ugyanakkor a mezőgazdasági támogatási rendszerek a támogatást teszik függővé attól, hogy a gazdák milyen körülmények között tartják állataikat, vagy hogy hogyan tárolják a trágyát. Tehát az állatjóléti és környezetvédelmi szempontokat bírálják, az építészetieket nem. Ezért is tartom fontosnak ezzel foglalkozni és meglátásaimat publikussá tenni.
Ha egy hagyományos csűr számunkra harmonikus, arányos és szép, akkor hiszem, hogy ez egy objektív és nem viszonylagos valóság. Ezt a valóságot lenne fontos megjeleníteni az új farmépületekben is.
A kérdés az, hogy hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei egy ilyen nagyobb méretű, és új arányú épületben.
Korábban már készítettem interjúkat építészekkel, amelyben többek között erre a kérdésre is kerestük közösen a választ, lásd a: "Építészek tapasztalata az építészeti értékmentés, csűr-újrahasznosítás témakörében" című tanulmányom B.4. pontját.
Itt a hagyományos székely csűr azon esztétikai értékeit kutattam, amelyeket mindenképpen jó volna megőrizni és beültetni a mai gazdasági épülettervezésünk gyakorlatába.
A válaszadók egyetértettek abban, hogy fontos és lehet tanulni a hagyományból, valamint számos értéket jó lenne továbbvinni a mai és a jövő gazdasági épületeibe.
(lásd itt: https://www.esztanystudio.com/epiteszek-csuros-tapasztalata).
Mivel a székely építészet pragmatikus és egyszerű, minden külön helyzet egy archetípus, egy alaptípus változata, és ez az alaptípus mindig felismerhető. Ilyen a hagyományos csűrtípus is. Nincs két teljesen egyforma csűr, mégis mindenik egy-egy alaptípus valamilyen változata.
Jó lenne ha az új székely farmépületet is ehhez hasonlóan lehetne megfogalmazni úgy, hogy lenne egy-egy alaptípus, a különböző mezőgazdasági funkciók számára, amelyből majd eredeztethető a gazdag változatosság.
Például jelenleg nagy igény van egy egyszerűen és olcsón megépíthető, kényelmes és funkcionális, 15-30 tehenes istálló típus megformálására. Ugyanakkor fellendülőben van Székelyföldön a lovas sport és tevékenység is, így egyre több lóistállóra, fedett lovardára vagy körkarámra van szükség.
Tehát a kérdés, amire jó lenne ha közösen keresnénk a választ, így hangzik:
Milyen legyen, milyen lehetne a jövő csűrje, gazdasági épülete vagy farmépülete Székelyföldnek?"
Arra gondoltam, hogy talán hasznos volna egy kitekintés a hasonló tapasztalattal rendelkező, gépesített és nagyobb méretű állatartással rendelkező nyugati országok farmépítészeti gyakorlatára. Párhuzamba állítani az ottani hagyományos farmépítészetet a jelenlegivel.
Ennek a tanulmánynak a keretei túl szűkek ahhoz, hogy az alábbi kérdéseket megválaszoljam, de mégis hasznosnak tartottam megfogalmazni őket, a közös együtt gondolkodás végett:
- Milyenek voltak ott a hagyományos csűrök, pajták és ehhez képest milyenek most ott a korszerű farmépületek?
- Levonható-e ebből valamilyen tanulság?
- Sikerült-e nekik, és ha igen hogyan, a hagyományos értéket az újba beépíteni, illetve az új farmépületeket a kultúrtájba beilleszteni?
Az alábbi fejezetekben igyekszem egy-két példában ezt bemutatni.
Ha megnézzük más kultúrák, hegyvidéki tájegységek hagyományos gazdasági épületeit, azt tapasztalhatjuk, hogy anyaghasználatukban, tömegformálásukban a különbözőségek ellenére sok hasonlóságot mutatnak a székely csűrrel. Az alábbiakban bemutatunk néhányat ezekből:
Ugyanakkor láthatjuk, hogy a mai átalakult gépesített takarmánytárolás és állattenyésztés más vidékeken is létrehozta a külterületi tanyaszerű farm-gazdaságokat. Ezeken a farmokon általában a hagyományosnál nagyobb méretű gazdasági épületek jelennek meg:
Jó lenne alaposan megvizsgálni, hogy egy-egy kultúra, vagy tájegység hozott-e létre, olyan új mai gazdasági épületeket, amelyek a hagyományba gyökereznek, és jól illeszkednek a helyi kultúr-tájba. És ha létrehozott ilyeneket, az miképpen sikerült neki. Sajnos ezen tanulmány keretei túl szűkek egy ilyen alapos vizsgálathoz, de azért egy pár általános vezérelv azért megfigyelhető, és néhány következtetés azért levonható.
Hogy a jó példák kiszűrhetőek legyenek a gyengébbek közül és azért, hogy ezek akár nálunk is alkalmazhatóak legyenek, a farmépületeket az alábbi szempontok figyelembevételével ajánlom tanulmányozni:
-
az új iparosodott funkcióhoz való viszony, melyek az új bevált alaprajzi elrendezések, ezek milyen gazdaságos szerkezetet és tömegformálást kívánnak
-
a helyi építő kultúrához, építőanyagokhoz, mesterségbeli építőipari tudáshoz való viszony (javasolt építőanyagok)
-
a tájba, kultúrtájba, faluképbe való illesztés (megjelenés - forma, anyag, tömeg, színek, méretek, emberi lépték, arányok, homlokzatok)
A fentieket a gazdaságos, ökologikus és fenntartható megoldások fényében szükséges tárgyalni.
Először nézzük meg, hogy a mai használat, gépesített technológia és állatjóléti szempontok hogyan befolyásolják a farmépületek alaprajzi, szerkezeti és tömegformálását. Melyek a bevált alaprajzi sémák és milyen új alaprajzi sémákra lenne szükség.
Másodszor, hogy a javasolt szerkezetek és építőanyagok hogyan kapcsolódnak a helyi kultúrához, helyi építőanyagokhoz, és a mesterségbeli építőipari tudáshoz. Az építőanyag-használat hogyan változik, a hagyományos anyagokat hogyan váltják fel a mai építőanyagok. Melyek azok az építőanyagok amelyek javasolhatóak. Milyen a helyi hagyományos építőanyagok piaci elérhetősége.
Harmadsorban hogy a tömeg- és tetőformálás, az építőanyag-használat hogyan befolyásolja a terepbe, tájba való illeszkedést, mit lehet tenni a jobb illeszkedés érdekében. Hogy miért fontos a tanya megfelelő elhelyezése, az épület-homlokzatok / nyílások helyes kialakítása, a megfelelő falazat és tartószerkezet, a megfelelő tetőforma és tetőszerkezet, valamint a megfelelő héjazat megválasztása.
Majd megnézzük, hogy lehetséges-e a használaton kívüli tsz istállók revitalizálása, mezőgazdasági céllal való újrahasznosításuk, a mai állatjóléti és technológiai szempontoknak való megfeleltetése.
B. Használat - az új iparosodott funkcióhoz való viszony (bevált alaprajzi sémák, az ebből adódó szerkezet és tömegformálás)
Székelyföldön ma az egyik leginkább terjedőben lévő olyan állattartás, amely nagyobb épülettípust igényel, a szarvasmarhatartás. Ezért példának megvizsgálunk most egy 10-20 tehenes farm épületeit.
1. Az új iparosodott funkció szarvasmarhatartás esetén
A szarvasmarhák esetén állatjóléti szempontokból előnyösebb a kötetlen tartásmód, továbbá előnyös a gépesített fejés, és trágyakihordás.
A legfontosabb technológiai funkciók, röviden:
- takarmányozás jászollal vagy a kifutóban;
- trágyakezelés lehet almos vagy alom nélküli;
- fejés lehet pihenőállásban vagy fejőházban (a külön fejőház azért célszerű, mert így télen nem szükséges az egész istállót fűteni);
- híg, szilárd és (vagy) vegyes trágya kezelő, tároló;
- fejős teheneknek a kötetlen tartásmód pihenőboxokkal, növendékeknek mélyalom;
- a kötött tartásnak kisebb a helyigénye, de állatjóléti szempontból a kötetlen tartásmód előnyösebb;
- a gépszín igény a gépek méretétől és számától függ, (a gépszínek építésénél is a hagyományos csűr nagyságú / méretű épülettömeg a legjavasoltabb, ha szükséges lehet ezekből többet is építeni, a csűrsorok tömegformálási mintáját alapul véve);
- a takarmányt raktározó épület a takarmány típusától, mennyiségétől és a feltöltési - kiürítési technológiától függ.
A vízellátás, szennyvíz- és trágyakezelés épületeit is szükséges tájba illeszteni, ezeket nagyrészt terepbe süllyesztve meg lehet oldani. A föld feletti részek nem igényelnek nagy tömeget, ezért könnyebb dolgunk van tájbaillesztés esetén.
A 10-20 tehenes istállók jóval nagyobb tömegű épületet kívánnak mint a hagyományos csűrtípus. Jóval szélesebb és jóval hosszabb épületet eredményeznek.
2. Szerkezet, tömegformálás
Célszerű olyan gazdaságos tartószerkezeteket építeni, amely a jelenleginél flexibilisebb és nyitottabb alaprajzot eredményez, nagyobb alátámasztás nélküli fesztávokkal, mint a hagyományos csűrnél.
Egy hagyományos csűr alaprajzi szélessége általában 5-10 m között, míg a hossza 7-25 m között változhat.
Ehhez képest egy minimális gépesítéssel rendelkező kétsoros 20 tehenes istálló már min. 12 m szélességgel és min. 25 m hosszal rendelkezik. Tehát főleg az épület szélességében van jelentős különbség. Ez értelemszerűen új és a hagyományostól eltérő nyílásáthídaló-szerkezetet igényel.
Ha a keresztmetszetet nézzük, értelemszerűen a tető formája kétsíkú kell legyen.
Ha nem szeretnénk tetőtéri takarmánytárolót, a tető-dőlésszöge a hagyományos 45 fokos tetőnél alacsonyabb dőlésszögű kell legyen, hogy a padlástér ne legyen kihasználatlanul nagy és a tetőgerinc ne kerüljön túl magasra. Az alacsony dőlésszög behatárolja a lehetséges héjazati anyagok palettáját.
Tetőtéri takarmánytároló esetén lehetséges a 45 fok körüli tető-dőlésszög.
3. Bevált alaprajzi sémák
A román Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium jó néhány ingyenesen használlható típustervet kínál a honlapján, sőt ajánl az agrárberuházások különböző területeire. Habár ezek alaprajzi beosztásban, funkcionális igényben többnyire kielégítőek, addig építőanyag-használatukban, formálásukban tájidegen elemek itt Székelyföldön.
Lásd: https://www.madr.ro/proiecte-tip-in-atentia-beneficiarilor.html
Az a véleményem, hogy funkcionális elrendezésben, alaprajzi sémában nem nagyon tudunk már újat kitalálni, mivel ebben már jóval előrébb vannak a nyugat-európai hegyvidéki gazdálkodók, (főleg az alpesi gazdasági épületek alaprajzaira gondolok) amelyek a mai technológiát az állatjóléti szempontokkal összevetve, gazdaságos és funkcionális alaprajzokat alakítottak ki.
Tehát ezek működő sémák, amelyek jó kiindulás alapot adnak. Ehhez szükséges társítani a helyi anyagokat, a helyi technológiát, a helyi hagyományokat, és a helyi formahasználatot úgy, hogy egy kultúrtájba illeszkedő, gazdaságos épületet kapjunk.
4. Új alaprajzi sémák kidolgozása
Volna egy nehezebb feladat is: olyan új alaprajzi sémák fejlesztése, amelyek keskenyebb szélességű / fesztávolságú, és kisebb tömegű épületet eredményeznek. A keskenyebb alaprajzi elrendezés nagy előnye volna, hogy a jelenlegi csűrtípus általános szélességeivel találna, így ez mind archetípus bevihető az új farmépület tömegformálásába.
Mivel a tágasabb épületszélesség általában összefügg a gazdaságos és funkcionális működtetéssel, valamint a gépesítéssel, ezért én úgy látom, hogy nehéz dió kitalálni ilyen keskeny max. 10 m szélességű alaprajzi tipológiát.
C. A helyi kultúrához, építőanyagokhoz, mesterségbeli építőipari tudáshoz való viszony (javasolt szerkezetek, burkolati anyagok)
Fontos hogy a kiválasztott szerkezeteket, építőanyagokat és technológiákat a helyben elérhető építőanyagokhoz, a helyi kultúrához és a helyi építőipari tudáshoz és technológiai lehetőségekhez igazítsuk, amennyiben lehetséges. Ezáltal érhetjük el, hogy épületünk gazdaságos, ökologikus, és fenntartható legyen.
Ugyanakkor fontos szempont, hogy a hagyományos és értéket képviselő gazdasági épületeinkhez hasonlóan, az új épületeink is helyi jelleggel rendelkezzenek, ezt leginkább a helyi tájhoz, a helyi kultúrához való kapcsolattal tudjuk elérni.
1. A helyi hagyományos építőanyagok
Ezek az anyagok ökologikusak és nagyrészt újrahasznosíthatóak, ilyen a boronafa, a faszerkezet, vagy faburkolat, a kisméretű tömör tégla-falazat, és a terméskő falazat, fa vagy kerámia héjazatok. Ilyen építőanyagokból épültek csűreink, gazdasági épületeink, ez volt helyben elérhető. Használatukra létrejött, és generációról generációra továbbadódott egy építőipari tudás, építőipari hagyomány és eszközhasználat.
Elsőnek a kommunista rendszer panel-építészetét kiszolgáló építőipara, hozott lényegesebb változást a helyi építőipari tudásban, és hozott be új építőanyagokat. Majd a rendszerváltás után a nyílt piacgazdasággal egyre inkább elérhetővé vált a nyugat-európai építőipari tudás és termékajánlat. A régió alacsony gazdasági lehetősége meghatározta az olcsóbb és kevésbé tartós nyugati építőanyagok elsődleges és nagyarányú terjeszkedését a régióban. Ezek az anyagok kezdték felváltani, kihelyettesíteni egy-egy felújítás során az eredeti hagyományos építőanyagokat. (pl. azbeszt hullámpala, műanyag hullámlemez, bitumenes lemez, bitumenes zsindely, műanyaglemezek, színes fémlemezek, szendvicspanelek, PVC nyílászárok stb.).
A faelemek kezelésére, védelmére, színezésére is hatalmas lett a választék, itt is az olcsóbb lehetőségek terjedtek jobban. A megfelelő szakmai tudás és esztétikai képzettség hiányában, egyrészt a nem megfelelő kültéri festékek használata kárt tett a faanyagban, és egy idő után nagyon becsúnyult a fa-felület, illetve az oda nem illő erős színek használata rontotta az utcaképet. Az olyan hagyományos és bevált felületkezelések mint az olajozás, viaszozás lassan feledésbe merültek, ezeket felváltották a különböző lakkok és festékek használata.
A nem megfelelő anyaghasználat, és felületkezelés, sajnos sokat rontott, akár az átalakított gazdasági épületeink, akár az új építésű igénytelen építőanyagokból összetákolt mezőgazdasági épületeink megjelenésén és tartósságán.
Ezért is fontos tudatosítani, hogy a helyi természetes építőanyagok használata amellett, hogy ökologikus, környezetben lebomló vagy újrafelhasználható anyagokkal dolgozik, tovább élteti az építőipari hagyományt, valamint lehetőséget teremt a helyi kultúr-tájhoz való kapcsolódásra.
2. A hagyományostól eltérő, olcsó mai építőanyagok
Az olyan új, viszonylag gazdaságosan hozzáférhető burkolóanyagok, mint például a festett fémlemezek, trapézlemez, szendvicspanel, műanyaglemez, polikarbonát, szálcement, OSB lemezek, jelentős mértékben elterjedőben vannak a mai mezőgazdasági építészet terén. A gond ezekkel az, hogy amellett, hogy gyakran rontják az utca és faluképet sajnos nem elég tartósak, ökologikusak, nem újrahasznosíthatóak és csúnyán öregszenek.
A csarnoképítészetben elterjedőben vannak a különböző festett vagy bevonatos fém és trapézlemezek, ez az anyag egyre inkább nálunk is megjelenik a mezőgazdasági csarnok építészetben.
A fémlemez burkolatok megfelelő karbantartási munkálatok nélkül csúnyán öregszenek:
3. Minőségi mai építőanyagok
Ugyanakkor vannak a piacon elérhető olyan új, modern, minőségi építőanyagok, amelyek szakszerű használatával jól kiegészíthető a hagyományos anyaghasználat, gondolok itt a beton, az üveg, az acél anyagszerű megjelenésére, és szakszerű használatára.
4. A helyi hagyományos építőanyagok és építőipar mai helyzete Székelyföldön
Az egyik aktuális probléma Székelyföldön, hogy ha meg is van a jó szándék például egy új mezőgazdasági épület építésénél a helyi hagyományos építőanyag használatra, ez egyre inkább nehézségbe ütközik a beszerzési lehetőségek szűkülésével, (terméskő, kisméretű tömör tégla, faszerkezet, faburkolat, fa-felületkezelő anyagok, zsindely, dránica és agyagcserép).
Sajnos a helyi terméskő beszerzése egyre nehezebb, mivel nagyon sok faluszéli helyi kőbányában teljesen leállt a kitermelés, és arra a kevésre ami megmaradt, a külföldi tőke tette rá a kezét, és ezek nagyrészt útépítésben használt törtkő előállítására szakosodtak. A kevés elérhető kőlelőhely (kőfejtő) miatt megnőtt az anyagbeszerzési várakozási idő és a szállítási költség. Egyre kevesebb azon mesteremberek száma is, akik még szép terméskőfalat, vagy terméskőburkolatot tudnak falazni.
Kisméretű tömör téglagyártás is alig van már Székelyföldön, ez is inkább import áru, a nagyobb multi-gyártók termékeit lehet beszerezni a helyi építőanyag kereskedőktől.
A faipar (amiről híres és keresett volt Székelyföld) sajnos nagy bajban van. Egyrészt a nyersanyag árak nagyarányú emelkedése, amit részben egy osztrák faipari cég székelyföldi terjeszkedése okozott, hozzájárult sok kisiparos csődjéhez, másrészt a megfelelő iskolai szakoktatás hiánya minőségi szakember hiányhoz vezetett. A székely ács szakértelmét megbecsülték szerte a világon. Ma is van ilyen, relatív jó minőségű terméket állítunk elő, de ma már nem a szakértelem a piacdöntő, hanem az olcsóbb ár.
Az unióban a lengyelek, balti országok vállalkozásai lényegesen más támogatásokban részesülnek, mint mi, ezért eljutottak oda, hogy akármikor megelőzik a faiparunkat, és jobb a hitelük is, mint nekünk. Nagy verseny van minden piaci szeletért és mi csak az alacsonyabb árral tudunk velük versenyezni. Ez alacsonyabb bérezést is jelent. Ennek köszönhetően pedig sajnos nagyarányú, a fiatal szakipari végzettségűek, nyugati építőpiacra való elvándorlása.
Az olyan hagyományos favédelmi és felületkezelő technikák mint az olajozás vagy viaszozás, eléggé feledésbe merültek, emiatt az ehhez szükséges alapanyagok beszerzése is körülményesebb.
A kereskedelemben nagy választékban elérhető fakezelő és faápoló festékek, kültéri lazúrok jó része durva kémiai szerek, amik az egészség- és környezetvédelem szempontjából ipari hulladékok, ráadásul nem jelentenek állandó megoldást, a hatásuk csupán pár évre szól.
Sajnos még nem közismert a kültéri fakezelésnél, hogy a fára filmréteget képző festékek, lakkok használata nem javasolt, mivel amellett, hogy lezárják a fa pórusait, így a festékréteg alatt a fafelület nagyon hamar károsodik a bent-rekedt nedvesség miatt. Az idővel megrepedező és hámlani kezdő felület pedig nagyon csúnya és nehezen felújítható. Ugyanakkor a fát színező, nem odaillő, erős vagy rikító festékek használata jelentősen rontja az utcaképet.
Az égetett fa-felületkezelés technikája még nagyon új Székelyföldön, de valószínűleg terjedni fog nálunk is.
Lényege, a fafelület lángolással való elszenesítése, az égetett részek kikefélése, lemosása, majd levegőre száradó olajjal való beeresztése. Előnye, hogy egészségre vagy a környezetre semmilyen vegyszert nem kell használni, továbbá az így kezelt fa valójában még ellenállóbb lesz a tűzzel szemben, valamint a korhadás és a rovarkárok ellen is teljesen hatásos. Egy újabb kutatás azt is kimutatta, hogy égetett fa felülete UV álló, és nem igényel karbantartást.
Az olyan hagyományos héjazati anyagok helyzete mint a hasított-zsindely, dránica vagy natúr-agyagcserép pedig a következő: Az elmúlt 30 évben, az újabb tetőfedő anyagok nagyarányú terjedése, beszűkítette ezek használatát. A kevesebb megrendelés miatt visszaszorult ezek használata, emiatt kevesebb a gyártó és a mesterember. Ezért fontos annak tudatosítása, hogy ha elérjük azt, hogy az új épületeink is nagyrészt ilyen hagyományos tetőfedő anyagokkal épüljenek, egyrészt a nagyobb igény idővel több gyártót és mesterembert teremt, másrészt jelentős lesz a hatása az utca- és faluképvédelem terén is.
5. Javasolt építőanyagok (alapozás, lábazat, falak, falburkolatok, padlók)
A fent említettek figyelembevételével röviden konkrét javaslattokkal élnék építőanyagokra, a helyi kultúra, helyi építőanyagok és helyi tudás figyelembevételével:
Az új farmépületek alapozását a mai szerkezeti előírásoknak megfelelően betonból kell készíteni.
A beton alaptestek lábazati részét lehet minőségi látszóbetonként önteni, vagy ha valami szükségesé teszi a költségesebb megoldást: terméskőfalazattal takarni a külső oldalon. A terméskő falazat használatával kapcsolódni tudunk a helyi építő-hagyományhoz.
A hagyományos boronafalat továbbra is használják a mezőgazdasági építészetben, hátránya, hogy nagyobb mennyiségű faanyag szükséges mint a favázszerkezet esetén ahol a szerkezet közötti mezőket például deszkázzák. A fa környezetben lebomló és újrahasznosítható építőanyag. Sajnos a megnövekedett kereslet miatt nem ma már nem a legolcsóbb.
A favázas szerkezetek előnye, hogy könnyen előregyárthatóak és az épület hamarabb eljut a fedett állapotába. A faváz közötti mezők, ha hőszigetelés szükséges, kitölthetőek hagyományos vagy mai hőszigetelő anyagokkal (újrahasznált boronafa, tégla, vályog, szalma, kőzetgyapot, kender, gyapjú, nád stb.)
Nagyobb fesztávolságoknál a teherhordást a falak helyett egy mérnöki, pontszerűen letámasztott oszlop-váz szerkezet veszi át, ami lehet ragasztott fa, fém, vagy előregyártott vasbeton szerkezet. Ebben az esetben a külső falaknak csak határoló szerep jut. Anyagukhoz érdemes olyan helyi természetes anyagokat választani mint a különböző módban szerelt deszkaburkolatok, lécburkolatok amelyek felválthatják a trapézlemez- és poliuretán szendvics-paneleket. Bizonyos esetekben szóba jöhet még az OSB lemez, fapanel, rétegelt falemez használata is.
A padlóburkolatokat mindig az adott funkcióhoz szükséges igazítani, az állatjóléti és takarmánytárolási előírások figyelembevételével. Tartós, könnyen takarítható padlóként tudom ajánlani a csiszolt beton padlót.
D. A tájba, kultúrtájba való illesztés (elhelyezés és megjelenés - forma, anyag, tömeg, színek, méretek, emberi lépték, arányok, homlokzatok)
Sajnos az utóbbi években felépült néhány gazdaság nélkülözi a legalapvetőbb építészeti és tájhasználati szempontokat. Ezért is fontos és aktuális ma ezzel foglalkozni. A kérdés az, hogy hogyan lehetne úgy megfogalmazni egy ilyen új építésű, a hagyományos csűrnél jóval nagyobb tömegű gazdasági épületet, hogy az kultúr-tájba illő legyen.
A tervezői alkotói folyamatnak nagyjából a következő lépései vannak:
Először egy koncepciós alaprajz születik, egy alaprajzi skicc, hozzávetőleges méretekkel, olyan amely figyelembe veszi a gépesített technológiát és a racionális és funkcionális elrendezést. Ehhez körülnézhetünk a fejlett mezőgazdasági technológiát már egy jó ideje használó alpesi példák között. Mivel az alaprajzi és funkcionális kialakításuk számunkra is megfelelő lehet, ezért érdemes ezeket megvizsgálni és kisebb módosításokkal a helyi körülményeinkhez alkalmazni.
Az alaprajzi kialakítással párhuzamosan egy szerkezeti koncepció készül, ami már összefügg a tömeg és tetőformálással. Amint láttuk a székely táj archetipikus faluképe az egészen kis tömegű családi házak és a kicsit nagyobb csűrök képtöredékeiből áll össze, tehát a hagyományos székely építészetet viszonylag kisméretű épületek alkotják. Ennél jóval nagyobb tömegűek, méretűek az alpesi kisgazdasági mai farmépületek, ahogyan a tervezendő nagyobb létszámú állattartási farmépületek is szélesebbek és magasabbak lesznek a hagyományos csűröknél, gazdasági épületeknél.
Egyik gond egy széles alaprajz esetén, hogy ha a hagyományos 35-45 fokos tető-dőlésszöget tartjuk, fölöslegesen nagy tetőtér alakul ki, valamint a fal - tető aránya is negatívan változik, ha meg csökkentjük a tetődőlésszöget, akkor a hagyományos héjazatok már nem jöhetnek számításba. Ezért lehetőség szerint törekedni kell a kisebb szélességgel rendelkező alaprajzi elrendezésekre. Ha ez mégsem lehetséges, akkor alacsony dőlésszög esetén, illeszkedési szempontból ajánlhatóak a minőségi, szürke színű héjazatok (bitumenes lemez, fém-lemezfedés), vagy akár a zöldtető.
Egy lehetséges út a tájba való illesztésre, hogy ha a bevált alaprajzi egység megtartásával, sikerül több kisebb tömegre bontani az alaprajzból adódó nagyobb tömegű épületet, mivel a székely kultúr-táj viszonylag kis tömegű épületekből áll.
Tehát egy új farmgazdaság tervezésénél, a helyi kultúrába való integrálás mellett, mivel viszonylag nagyméretű, nagytömegű épületekről van szó, gondolkodni szükséges a különböző tájba, terepbe való illesztési módozatokról.
1. Elhelyezés
A települések belterülete ritkán alkalmas ilyen nagyobb méretű farmgazdaságok befogadására, a területhiány miatt. Ezért nagyrészt a külterületi tanyákon való elhelyezés jöhet számításba.
Az egyik elsődleges feladata a jó kultúrtájba illesztésnek az épület vagy épületek megfelelő elhelyezése.
Székelyföldön hagyományosan az épületek, a települések nem épültek domb vagy hegycsúcsokra, domboldalakra, hanem völgyekbe vagy a medence hegylábai mellé, ezért ezt mindenképpen érdemes figyelembe venni ezt a szempontot, az új tanyák elhelyezésénél is.
Ugyanakkor a terepet mint adottságot úgy kell figyelembe venni, hogy az épület, a terep / topológia, és a táj viszonya harmonikus legyen.
2. Tájba, terepbe illesztési módozatok (istálló, takarmánytároló)
A hagyományos méretnél jóval nagyobb tömegű istálló épületek tájba, terepbe illesztésének több lehetősége van:
Fontos az eredeti terepadottságoknak a figyelembevétele, a megtartása, és a szükséges átalakítása minimális tereprendezéssel. Nem ajánlott az eredeti terepnek, az eredetitől nagyon eltérő nagymértékű átalakítása, egyrészt mert jelentős költségnövelő földmunkával jár, másrészt mivel az eredeti tájat megváltoztatja.
Nagyobb épülettömegek esetén számolni kell a nagyobb épületmagassággal, a megváltozott tető és homlokzati arányokkal, valamint az emberi léptékhez való igazítás igényével.
Az egyik legegyszerűbb módja egy nagy-tömegű épület tájba-illesztésének, a növényzettel való takarás módozata. Ha az épületek közelébe fákat, bokrokat ültetünk, ezek takarni fogják az épületekre való rálátást.
Eben az esetben fontos tényező, hogy csak helyileg honos fajokat használjunk, mivel a nem honos növény-fajok eleve rontják a tájba-illesztés lehetőségét.
Természetesen fontos, hogy az új farmgazdaság összes épülete és építménye mellett, a telekhatároló vagy állatok számára épített kerítések, kapuk is hagyományos építészetből ihletődjenek.
Egy másik módozat egy nagyobb épület elrejtésének a terepbe, halomba való süllyesztése. Az eredeti, például lejtős terepadottságokat kihasználva, az épület tömegének egy részét a terepszint alá tudjuk süllyeszteni, vagy mesterséges halmot hozhatunk létre az épület mellett, ami csökkenti az épület-homlokzatok magasságát. Az épület egy része lehet alacsony vagy lapos fedelű zöld-tetős épület, amely ezáltal a tájba, terepbe simul. A másik része maradhat magastetős. Ennél a variánsnál a valóságosnál jóval kisebb épülettömeg jelenik meg vizuálisan, ami nagy előny a tájba illesztésnél. Számolni kell a szakszerűen vízzáró vízszigetelés, és a zöld-tetős megoldások többletköltségével.
Ha a funkcionális alaprajzi technológia megengedi, a nagyobb tömeget több kisebb tömegre is bonthatjuk, ez formázhat például egy csűrsort (zártsorúan egymás mellé épített csűröket). Ez megoldható a hosszú nagy tetőfelületek több kisebb tetőre való bontásával, a tetősíkok megtartásával, de le-föl való finom tektonikai mozgatásával. Ez lehetővé teszi, hogy a farmépületünk ne egy nagy épületnek hanem több kisebb összeépített épületnek tűnjön.
Egy másik módozat, hogy olyan több egymás közelébe épült "normál méretű" csűrtömeget formázunk meg, amelyek alacsonyabb és keskenyebb összekötő tagokkal vannak funkcionálisan összekötve.
Ha egy nyeregtetős, nagyobb tömeget íves tetőgerinccel látok el, a két oldalán az eredetinél kisebb oromfalakat kapok, így az épülettömeg a valóságosnál kisebbnek tűnik.
Az alaprajz is lehet íves kialakítású úgy, hogy a terepadottságokat jobban kövesse.
Ugyanakkor ha egy magasabb tömeget több kisebb alacsonyabb tömeggel veszek körül, hatásosan tompítani tudom a nagy tömeg agresszív faluképi megjelenését.
A hagyományos csűrök esetében is gyakran toldottak a fentihez hasonlóan, a nagyobb tömegű csűr köré vagy mellé, alacsonyabb, kisebb tömegek épültek.
A helyi hagyományos építőanyagok használata, terméskő, vakolat, faszerkezet és faburkolat, látszó tömör tégla, fehér vakolt felületek, natúr színű agyagcserép, sokat segíthet egy nagytömegű épület faluképbe való illesztésén.
Az is elképzelhető, hogy ha arányos és szép tud lenni egy nagyobb tömegű gazdasági épület, a nagyobb tömege és mérete ellenére, idővel hozzánő a székely tájhoz.
Az istállók mellé takarmánytároló épületek is szükségesek, ezek funkcionalitása megenged kisebb tömegű épületet, valamint egy részük földbe süllyesztett is lehet, ezért ezeket jóval könnyebben lehet tájba illeszteni, csak a megfelelő külső burkolati anyagokat és a héjazatot kell jól megválasztani. Ugyanakkor a takarmánytárolás bizonyos istálló épületek padlásterében is lehetséges. Kérdéses, hogy a fémbevonatos takarmánytárolók, sillók a kultúrtáj új elemei lehetnek-e. A sillók napfényben csillógó, világos fémburkolatának a látványa, nagyon magára vonja a figyelmet, ezért mindenképpen a táj hivalkodó elemei lesznek.
3. Megjelenés - A forma és tömegformálás (méretek, emberi lépték)
(nagyobb fesztávú tartószerkezetek, tetőformák, tetőszerkezetek, tetőfedőanyagok lehetőségei)
3.1. Nagyobb fesztávú gazdaságos tartószerkezetek
Bizonyos gazdasági épületek a széles alaprajzi kialakításuk miatt nagyobb fesztávolságú tartószerkezetet igényelnek. Ezért fa vagy fémszerkezetben, esetleg előregyártott betonszerkezetben érdemes gondolkodni.
Szóba jöhet még a kerámia falazóblokk, vagy a pórusbeton tégla a tartó- és határolófalak készítésére.
Székelyföldön elsősorban faszerkezet ajánlott a helyi hagyományos faipar és technológia fejlesztései miatt is.
Egyik gazdaságos tartószerkezeti megoldás a fűrészárú faszerkezet. Építhető belőle oszlop-vázas fa tartószerkezet, ennek előnye az alacsonyabb árkategória, hátránya a szerkezet 4-6 m-es daraboltsága, ami gyakori 4-6 méterenkénti alátámasztást igényel. Ha funkcionális követelmények miatt nem előnyös a tető gyakori alátámasztása, ezekből a fűrészárú elemekből rácsos tartóval, alátámasztás nélküli gerendák, tetőszerkezetek is építhetőek. Egy másik mód ha a faanyagból ragasztott fa-gerendákat, -tetőszerkezeti elemeket építünk.
Főleg takarmánytároló épületeknél, fémszerkezet is lehetséges, de mivel fémipara nincs székelyföldnek, ezért költségnövelő lehet az ezzel járó magasabb szállítási költség. Hasonló helyzetben vagyunk ha, előregyártott vasbeton szerkezetben gondolkodunk, mivel jelenleg nincs ipara székelyföldön.
3.2. Gazdaságos és tájba illő tetőformák
Azok a gazdaságos tetőformák amelyek minél kevesebb tetősíkból állnak, mivel minden tetőhajlatnál, élnél vagy gerincnél plusz tető-elem szükséges, amelyet szükséges teljesen vízzáróra készíteni. Ezért a többsíkú tetők esetén ezen megoldások többlet-díja emel az áron. Másrészt ha ezek a tetőcsatlakozások nem készülnek el megfelelő minőségben az későbbi beázásokhoz vezethet. A hagyományos tetőformák is kevés tetősíkból állnak, egyszerűek és gazdaságosak, célszerű ezeket követni. Ilyen például a nyeregtető is, ahol két ferde sík találkozik egy központi gerincben.
Ugyanakkor az alacsony dőlésszögű tetők nem jellemzőek a hagyományos épületekre, mivel ezeket valamikor náddal, majd zsindellyel, legutóbb pedig cseréppel fedték. Ezek a héjazatok meghatározták a tető magasabb dőlésszögét. Ezért a székely kultúr-táj meghatározó eleme a magas-tető.
Például ha egy istálló farm-épületet magas-tetővel födünk, a kialakult padlásteret kihasználhatjuk takarmánytárolónak, aminek előnye, hogy innen közvetlenül az állatokhoz juthat az élelem, a födémen kialakított etetőnyílásokkal. Előnyös ezt a kialakult nagyméretű padlásteret akár felvezető traktorúttal megközelíthetővé tenni, hogy a takarmánybehordás gépesítetten történhessen.
Az aszimmetrikus, vagy különböző dőlésszögű tetők kombinációja nem szerencsés, és tájidegen lehet. Az előbbihez hasonlóan a tetőgerincen túlnyúló tetősík használata sem javasolt.
3.3. Gazdaságos tetőszerkezetek
A hagyományos tetőszerkezet fűrészelt faelemekből áll. Egy ilyen csűr szélességét a 2-3 egymásra fektetett fagerendából álló keresztirányú kötőgerenda teherhordó képessége és mérete határozta meg. A farmépületek gyakran kívánnak ennél nagyobb alátámasztás nélküli fesztávolságot. Ezeket csak mai technológiával készült mérnöki fa, fém vagy beton szerkezetekkel lehet áthídalni.
A faiparban újabb technológiák jelentek meg amelyek alkalmasak a nagyobb fesztávok alátámasztás mentes lefödésre: ilyen a rétegelt falemez tartó, a rétegelt ragasztott fatartó, a fa rácsostartó, vagy fém és faelemek kombinációjából kialakított tetőszerkezet. Az olyan előregyártott technológiával készült, Nyugat-Európában már használatos faipari technológiák, mint például a CLT technológia, nálunk még túl magas árkategóriába tartozik, főleg egy mezőgazdasági beruházás esetén. Ugyanakkor mezőgazdasági épületeinknél előfordulhat még fém tetőszerkezet, vagy előregyártott betongerendákból, beton szarufákból álló tetőszerkezet.
3.4. Tájba illesztés és tetőfedőanyagok
Az utóbbi időben épült székely farmépületek esetében sajnos egyre inkább elterjedtek a színes fedélanyagok: hullámlemezek, olcsó fényes vagy festett bádoglemezek, bitumenes zsindelyek, színes lemeztetők, stb. Tájidegen színezésükkel vizuálisan szennyezik a faluképet.
A cserépimitációk, utánzatok, bármilyen anyagból is készülnének: betonból, bitumenes zsindelyből, vagy fémlemezből, kerülendőek, egyrészt mivel nem őszinte az anyaghasználatuk, másrészt mivel teljesen másképpen öregednek mint az az anyag amit utánoznak.
A szélesebb alaprajzi kialakítás, amint láttuk, laposabb tető-dőlésszöget kíván. Gazdaságos mai fedélanyag a szürke trapézlemez. Általában a 10-25 fokos tető-dőlésszögekkel számolhatunk trapézlemez fedés esetén. Ehhez hasonlóan héjazatként elfogadható még a jó minőségű bitumen vagy szálcement lemezfedés, amely semleges szürke színével a hagyományos deszka, dránica, és zsindely színvilágában mozog.
Jó választás a zsindely-, és dránica-fedél, hátrányuk lehet a magasabb dőlésszögű tető, (minimum 45 fokos tető-dőlésszöget igényelnek). De ahogyan korábban említettem, ha az istálló padlásterébe takarmánytárolót építünk, nem marad kihasználatlanul az így létrejött nagyobb padlástér.
Természetesen a jelenleg legelterjedtebb hagyományos natúr színű kerámiacserép is jó választás, megfelelő tetődőlésszög választás esetén (minimum 25 fok). Egy gazdaságos megoldás a bontott hagyományos tetőcserép használata is.
Elfogadhatóak még a lapos vagy alacsony lejtésű zöldtetők is, amelyek hatékonyan a zöld tájba rejthetik az épületünk. Üveg vagy polikarbonát tetők vagy tetőbevilágítók is szükségesek lehetnek gazdasági épületeinken, ezek akkor elfogadhatóak, ha a tetősíkba simulnak és ha megfelelő arányban vannak használva.
4. Homlokzatok (burkolóanyagok, nyílások, arányok, színek)
A különböző homlokzati elemek, burkolóanyagok, nyílások, arányok, színek, megjelenése és elrendezése nagyban befolyásolja az épület kultúr-tájba való illeszkedését.
Nagyobb tömegű épületek esetén jó ötlet a túl nagy felületű homlokzatok apróbb részekre való tördelése, ez emberibb léptéket kölcsönöz az épületnek.
4.1. Burkolóanyagok
A deszka és lécburkolatoknak nagy hagyománya van Székelyföldön ezért ezek jól beillenek a kultúrtájba. Példák ilyen burkolatokra: - hézagos lécburkolat, hézagos deszkaburkolat, egymásra fedett hézagosan rakott kétrétegű deszkaburkolat, hézagosan rakott léccel fedett deszkaburkolat, stb. A deszka és lécburkolatos homlokzatok egyik előnye, hogy a deszkák, lécek irányát variálni lehet azonos homlokzaton belül is, így a homlokzati felület könnyen több kisebb mezőre bontható
A szellős lécburkolatok használata áttetszővé teszi a homlokzat felületét ez pedig fokozhatja a tájjal-környezettel való kapcsolatot.
Az olyan tömegében impregnált vagy kezelt faanyagot, illetve az égetett fa-felületkezelési technológiát ajánlom, amelyek esetében nincs színezve az anyag, így az a hagyományos használathoz híven szürkül, barnul, szépen öregszik, az ilyen burkolat a táj és faluképbe könnyen integrálódik.
Ugyanakkor fontos a faanyag fizikai nedvesség-védelme is a megfelelő beépítés által, hogy a faelemeket, csomópontokat a nedvesség tartósan soha ne érje. Egy ilyen szabály például hogy a léceket deszkákat a béllel kifele az eső fele kell fordítani, hogy a belső esőmentes oldalon jelenjenek meg a száradási repedések. Ha ezek a repedések az eső felőli oldalon jelennének meg, a behatoló nedvesség kért tenne a faanyagban.
4.2. Arányok
A hagyományos csűröknek, gazdasági épületeknek, jellegzetes arányrendszerük van. Ezt az arányrendszert ajánlott átvinni az új gazdasági épületeink tervezési gyakorlatába is. Ilyen arányrendszer az aranymetszéses arányrendszer is.
4.3. Nyílások (természetes fény és szellőztetés)
A tetőszellőzők kialakításánál érdemes figyelni a hagyományos csűrök szellőzési módjaira. A boronafalú vagy deszkázott falaknál, oromfalaknál az elemek közötti hézagokkal volt megoldva a természetes szellőztetés. Tégla és kőfalazatú csűröknél ezt a szellőztetést falba épített kis szellőzőnyílások beépítésével oldották meg.
A hagyományos székely építészetre nem jellemzőek a tetősíkból kiugró nagyobb méretű szellőzők vagy padlásablakok, ezért az ilyen megoldások kerülendőek. Ezért ha napelemek vagy napkollektorok kerülnek fel a tetősíkra, azokat célszerű mindenképpen a tető síkjába építeni. Tekintve a helyi asztalos és faipart előnyös fa nyílászárókban gondolkodni. Nagyon fontos a nyílások mérete, homlokzati aránya, megfelelő kialakítása. Az új nyílások tervezésénél érdemes a hagyomány szellemét követni.