top of page
1.JPG


A SZÉKELY CSŰR JÖVŐJE

Gondolatok a székely csűr mint gazdasági épület jövőképéről
 

A tanulmányt két fő téma köré szerveztem:

a. - egyrészt a hagyományos csűrtípus továbbélési lehetőségeit kutattam a mai korszerű mezőgazdasági funkcióval összhangban,

b. - másrészt azt, hogy a gépesített állattartás és takarmánytárolás új funkcionális igényeit kiszolgáló, nagyobb méretű, új építésű gazdasági épületekben, hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei

Az oldal tartalma:

 
Bevezető gondolatok

 

Székelyföldön a mai napig életünk egyik alapját a mezőgazdaság teremti meg. Itt a családi léptékű, természetközeli gazdálkodás látszik jövőbemutatónak. Ilyen gazdaságokban tudjuk megtartani a vidéket, falvainkat, és biztosítani a gazdálkodók megélhetését, életminőségét.

 

Eddig főleg a székely csűr múltját és jelenét kutattam és publikáltam, ennek folytatásaként foglalkoznék a jövőképével is, ezért készítettem ezt a rövid tanulmányt.

A múlt értékeinek számbavétele és a jelen értékelése mellett fontos az előretekintés is.

 

A téma egy alapkérdést jár körül, amely így hangzik:

Milyen legyen/ lehetne a jövő csűrje, gazdasági épülete és farmépülete Székelyföldön?

 

A téma időszerűsége már 2016-ban felmerült, amikor elindult egy ilyen irányú közös gondolkodás az Országépítő Kós Károly Egyesülés kezdeményezésére, helyi építészeket, gazdálkodókat, a témában jártas szakembereket bevonásával.

 

Ezzel kapcsolatban idézem a csapat egyik lelkes tagját, a gyergyói Bányász Józsefet:

 

"Tény hogy a közeljövőben istállók fognak épülni a különböző gazdaságok mentén... Valószínű, hogy ezek jó része külterületen fog megépülni. Nagy az esélye annak, hogy ez egy szakemberek, építészek által koordinált folyamat mentén történjen. Ezért kell a témakört mozgalmasítani és bevinni a köztudatba...kultúrtáj, épített örökség, környezetvédelem, állatjólét, helyi építőanyagok és mesterségek, tanyásodás, gazdaságosság, a jövő életterei ... stb. kulcsszavak mentén kell a mozgalmat stratégiai eszközökkel felvértezni és életet adni neki. Ez a kibontakozó mozgalom az OKKE égisze alatt született, csatlakozott hozzá a Pogányhavas Kistérség az Élőszövet Alapítvány és az Oltárkő Parasztszövetkezet. A folyamat támogatói a SZIE-Gödöllő, a Kárpát medencei Gazdák Egyeztető Fóruma, a Földművelési Minisztérium."

Az önkéntes alapú közös gondolkodás eredménye egy építészeknek kiírandó konkrét tervpályázat lehetőségét is felvetette.

A tervpályázat konkrét helyszínekre tervezett többfajta gazdasági épület, akár típustervként is felhasználható terveinek elkészítését célozta meg.

Sajnos idővel a kezdeti lelkesedés megfogyatkozott, a találkozások megritkultak, így a tervpályázat konkrét kiírása még várat magára.

 

A téma annyira komplex, hogy gépész, mezőgazdász, építész és tájépítész együttműködését igényli. Én most csak az építészeti szempontok egy szeletét fogom tárgyalni. Jelen tanulmánynak nem célja a funkcionális és technológiai folyamatok részletes bemutatása és ismertetése a mezőgazdasági építészet minden területén, inkább a mezőgazdasági építészetet, mint építőművészeti alkotást közelítem meg, és ennek kultúrtáj- és településképi hatásaival foglalkozom székelyföld területén.

 

Ezzel a tanulmánnyal az elérni kívánt célom nem az, hogy végérvényes kőbe vésett válaszokat adjak a témát illetően, hanem inkább elgondolkodtatni szeretnék kérdésfeltevésekkel, megcélozva a téma iránt érdeklődőket: legyen az építkezni vágyó tulajdonos, gyakorló építész, vagy hatósági döntéshozó.

Továbbá szeretném jobban beemelni a témát a közbeszédbe.

Ugyanakkor remélem, hogy a témában való közös gondolkodás és kutatás, akár a fent említett civil szervezetek bevonásával tovább fog folytatódni, és olyan konkrét eredmények is születnek majd, amelyek hosszútávon a székely táj és településkép jó irányban való szerves átalakulását fogják elősegíteni.

 

Két kérdés köré szerveztem a gondolataimat:

I. Az építészeti értékkel bíró hagyományos csűr-típus alkalmas-e a mai technológiának megfelelő megváltozott új mezőgazdasági funkció befogadására?

II. Lehetséges-e, és ha igen akkor hogyan, a megnövekedett állatlétszámmal rendelkező új külterületi farmokat, vagy a megörökölt kommunista rendszer termelőszövetkezeti (tsz) épületeit a székely kultúrtájhoz, építészeti hagyományhoz illeszteni?

 

A fentiek alapján a tanulmányt két fő téma köré szerveztem:

a. - egyrészt a hagyományos csűrtípus továbbélési lehetőségeit kutattam a mai korszerű mezőgazdasági funkcióval összhangban,

b. - másrészt azt, hogy a gépesített állattartás és takarmánytárolás új funkcionális igényeit kiszolgáló, nagyobb méretű, új építésű gazdasági épületekben, hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei.

BEVEZETO
I. fejezet

 
I. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELY CSŰR TOVÁBBÉLÉSI LEHETŐSÉGEI A MAI KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGI FUNKCIÓVAL ÖSSZHANGBAN

 

A szóban forgó mezőgazdasági funkcionális igény a kis családi gazdaságok meglévő épületeinek belterületen történő átalakítására vagy bővítésére vonatkozik. Kivételes esetben új építésű épületről is beszélhetünk, olyanról, amely tartja a hagyományos csűr-típust (itt főleg a méreteire, tömegére, tetőformálására, illetve a külső megjelenésére gondolok).

 

A. Helyzetkép

 

"Amikor igás állatként használták a szarvasmarhát, akkor kellett a meleg istálló. Azért kicsi, sötét, mert eleink szűkös erőforrásaiból csak ennyire futotta. Ma már tágas, világos, friss levegővel rendelkező istállókra van szükség, és az állatok kötött tartása is időszerűtlen. ... A meglévő csűrök, istállók funkciói újragondolandók." Bányász József

 

A hagyományos szűk és sötét istállótípus amilyeneket a csűrökben vagy istállókban találunk, már nem alkalmas a mai állatjóléti, állattartási igényeknek.

A hagyományos csűr alaprajzi formáját és térhasználatát a családi léptékű, néhány fejős és igás állatra kiterjedő hagyományos kézi állatartásmód, a helyben elérhető építőanyagok és az építési technológia alakította ki.

 

A hagyományos kézi technológiákat felváltja a gépesítés: gépi trágyakihordás, etetés, fejés stb.- ezen funkcionális változás új alaprajzi formát, térhasználatot, helyigényt igényel.

Az állatlétszám megnőtt, egyre kevesebben tartanak csupán néhány igás vagy fejős állatot.

A helyben elérhető építőanyagok palettája is sokat bővült, az építési technológiák is változtak.

 

A fentiek miatt nehézségbe ütközünk amikor a mai mezőgazdasági funkciót egy régi csűrben, vagy egy új építésű, de hagyományos csűrtípusban szeretnénk behelyezni.

Ez ad magyarázatot azon tapasztalatomra, hogy jelenleg a csűrök újrahasznosítása csak kis arányban történik gazdasági épületként.

 

Mégis fontos ez a téma, ugyanis a hagyományos csűrtípus összenőtt és integrálódott a székely tájjal, egységet képez. Meghatározza a székely településképet. Ezért is lenne ajánlott ezt a szerkezetet, formát, anyaghasználatot, amennyire lehet, megtartani és továbbfejleszteni az új állattartási vagy takarmánytárolási funkciónak.


B. Ha az állattartást nézzük
 

1. Szarvasmarha istállók

 

Az egyik gond, hogy a megnövekedett állatlétszám miatt az új gazdasági épületek nagyobb tömeget igényelnek, mint amit egy régi csűr tud biztosítani. Egy másik hasonló gond szarvasmarha istálló esetében, hogy a korszerű kötetlen állattartásmód nagyobb térigénye nem biztosítható egy hagyományos istálló méretével, csak nagyon lecsökkentett állatlétszám esetén.

 

Az állatjóléti szempontoknak megfelelően több természetes fényre, szellősebb terekre van szükségük a szarvasmarháknak, emiatt nagyobb ablakokra, természetes szellőzőkre van szükség, amit a hagyományos istálló nem biztosít. A gépesített etetés vagy trágyakihordás a nagy helyigény miatt nem megoldható, így az ilyen épületben való állattartás sok kétkezi munkát igényel kevés állat mellett. A gépesített fejés is külön teret igényelne, amelyet egy külön helyiségben vagy külön fejőház épület-tömegben célszerű megoldani.