1.JPG


A SZÉKELY CSŰR JÖVŐJE

Gondolatok a székely csűr mint gazdasági épület jövőképéről
 

A tanulmányt két fő téma köré szerveztem:

a. - egyrészt a hagyományos csűrtípus továbbélési lehetőségeit kutattam a mai korszerű mezőgazdasági funkcióval összhangban,

b. - másrészt azt, hogy a gépesített állattartás és takarmánytárolás új funkcionális igényeit kiszolgáló, nagyobb méretű, új építésű gazdasági épületekben, hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei

Az oldal tartalma:

 
Bevezető gondolatok

 

Székelyföldön a mai napig életünk egyik alapját a mezőgazdaság teremti meg. Itt a családi léptékű, természetközeli gazdálkodás látszik jövőbemutatónak. Ilyen gazdaságokban tudjuk megtartani a vidéket, falvainkat, és biztosítani a gazdálkodók megélhetését, életminőségét.

 

Eddig főleg a székely csűr múltját és jelenét kutattam és publikáltam, ennek folytatásaként foglalkoznék a jövőképével is, ezért készítettem ezt a rövid tanulmányt.

A múlt értékeinek számbavétele és a jelen értékelése mellett fontos az előretekintés is.

 

A téma egy alapkérdést jár körül, amely így hangzik:

Milyen legyen/ lehetne a jövő csűrje, gazdasági épülete és farmépülete Székelyföldön?

 

A téma időszerűsége már 2016-ban felmerült, amikor elindult egy ilyen irányú közös gondolkodás az Országépítő Kós Károly Egyesülés kezdeményezésére, helyi építészeket, gazdálkodókat, a témában jártas szakembereket bevonásával.

 

Ezzel kapcsolatban idézem a csapat egyik lelkes tagját, a gyergyói Bányász Józsefet:

 

"Tény hogy a közeljövőben istállók fognak épülni a különböző gazdaságok mentén... Valószínű, hogy ezek jó része külterületen fog megépülni. Nagy az esélye annak, hogy ez egy szakemberek, építészek által koordinált folyamat mentén történjen. Ezért kell a témakört mozgalmasítani és bevinni a köztudatba...kultúrtáj, épített örökség, környezetvédelem, állatjólét, helyi építőanyagok és mesterségek, tanyásodás, gazdaságosság, a jövő életterei ... stb. kulcsszavak mentén kell a mozgalmat stratégiai eszközökkel felvértezni és életet adni neki. Ez a kibontakozó mozgalom az OKKE égisze alatt született, csatlakozott hozzá a Pogányhavas Kistérség az Élőszövet Alapítvány és az Oltárkő Parasztszövetkezet. A folyamat támogatói a SZIE-Gödöllő, a Kárpát medencei Gazdák Egyeztető Fóruma, a Földművelési Minisztérium."

Az önkéntes alapú közös gondolkodás eredménye egy építészeknek kiírandó konkrét tervpályázat lehetőségét is felvetette.

A tervpályázat konkrét helyszínekre tervezett többfajta gazdasági épület, akár típustervként is felhasználható terveinek elkészítését célozta meg.

Sajnos idővel a kezdeti lelkesedés megfogyatkozott, a találkozások megritkultak, így a tervpályázat konkrét kiírása még várat magára.

 

A téma annyira komplex, hogy gépész, mezőgazdász, építész és tájépítész együttműködését igényli. Én most csak az építészeti szempontok egy szeletét fogom tárgyalni. Jelen tanulmánynak nem célja a funkcionális és technológiai folyamatok részletes bemutatása és ismertetése a mezőgazdasági építészet minden területén, inkább a mezőgazdasági építészetet, mint építőművészeti alkotást közelítem meg, és ennek kultúrtáj- és településképi hatásaival foglalkozom székelyföld területén.

 

Ezzel a tanulmánnyal az elérni kívánt célom nem az, hogy végérvényes kőbe vésett válaszokat adjak a témát illetően, hanem inkább elgondolkodtatni szeretnék kérdésfeltevésekkel, megcélozva a téma iránt érdeklődőket: legyen az építkezni vágyó tulajdonos, gyakorló építész, vagy hatósági döntéshozó.

Továbbá szeretném jobban beemelni a témát a közbeszédbe.

Ugyanakkor remélem, hogy a témában való közös gondolkodás és kutatás, akár a fent említett civil szervezetek bevonásával tovább fog folytatódni, és olyan konkrét eredmények is születnek majd, amelyek hosszútávon a székely táj és településkép jó irányban való szerves átalakulását fogják elősegíteni.

 

Két kérdés köré szerveztem a gondolataimat:

I. Az építészeti értékkel bíró hagyományos csűr-típus alkalmas-e a mai technológiának megfelelő megváltozott új mezőgazdasági funkció befogadására?

II. Lehetséges-e, és ha igen akkor hogyan, a megnövekedett állatlétszámmal rendelkező új külterületi farmokat, vagy a megörökölt kommunista rendszer termelőszövetkezeti (tsz) épületeit a székely kultúrtájhoz, építészeti hagyományhoz illeszteni?

 

A fentiek alapján a tanulmányt két fő téma köré szerveztem:

a. - egyrészt a hagyományos csűrtípus továbbélési lehetőségeit kutattam a mai korszerű mezőgazdasági funkcióval összhangban,

b. - másrészt azt, hogy a gépesített állattartás és takarmánytárolás új funkcionális igényeit kiszolgáló, nagyobb méretű, új építésű gazdasági épületekben, hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei.

 
 

 
I. A HAGYOMÁNYOS SZÉKELY CSŰR TOVÁBBÉLÉSI LEHETŐSÉGEI A MAI KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁGI FUNKCIÓVAL ÖSSZHANGBAN

 

A szóban forgó mezőgazdasági funkcionális igény a kis családi gazdaságok meglévő épületeinek belterületen történő átalakítására vagy bővítésére vonatkozik. Kivételes esetben új építésű épületről is beszélhetünk, olyanról, amely tartja a hagyományos csűr-típust (itt főleg a méreteire, tömegére, tetőformálására, illetve a külső megjelenésére gondolok).

 

A. Helyzetkép

 

"Amikor igás állatként használták a szarvasmarhát, akkor kellett a meleg istálló. Azért kicsi, sötét, mert eleink szűkös erőforrásaiból csak ennyire futotta. Ma már tágas, világos, friss levegővel rendelkező istállókra van szükség, és az állatok kötött tartása is időszerűtlen. ... A meglévő csűrök, istállók funkciói újragondolandók." Bányász József

 

A hagyományos szűk és sötét istállótípus amilyeneket a csűrökben vagy istállókban találunk, már nem alkalmas a mai állatjóléti, állattartási igényeknek.

A hagyományos csűr alaprajzi formáját és térhasználatát a családi léptékű, néhány fejős és igás állatra kiterjedő hagyományos kézi állatartásmód, a helyben elérhető építőanyagok és az építési technológia alakította ki.

 

A hagyományos kézi technológiákat felváltja a gépesítés: gépi trágyakihordás, etetés, fejés stb.- ezen funkcionális változás új alaprajzi formát, térhasználatot, helyigényt igényel.

Az állatlétszám megnőtt, egyre kevesebben tartanak csupán néhány igás vagy fejős állatot.

A helyben elérhető építőanyagok palettája is sokat bővült, az építési technológiák is változtak.

 

A fentiek miatt nehézségbe ütközünk amikor a mai mezőgazdasági funkciót egy régi csűrben, vagy egy új építésű, de hagyományos csűrtípusban szeretnénk behelyezni.

Ez ad magyarázatot azon tapasztalatomra, hogy jelenleg a csűrök újrahasznosítása csak kis arányban történik gazdasági épületként.

 

Mégis fontos ez a téma, ugyanis a hagyományos csűrtípus összenőtt és integrálódott a székely tájjal, egységet képez. Meghatározza a székely településképet. Ezért is lenne ajánlott ezt a szerkezetet, formát, anyaghasználatot, amennyire lehet, megtartani és továbbfejleszteni az új állattartási vagy takarmánytárolási funkciónak.


B. Ha az állattartást nézzük
 

1. Szarvasmarha istállók

 

Az egyik gond, hogy a megnövekedett állatlétszám miatt az új gazdasági épületek nagyobb tömeget igényelnek, mint amit egy régi csűr tud biztosítani. Egy másik hasonló gond szarvasmarha istálló esetében, hogy a korszerű kötetlen állattartásmód nagyobb térigénye nem biztosítható egy hagyományos istálló méretével, csak nagyon lecsökkentett állatlétszám esetén.

 

Az állatjóléti szempontoknak megfelelően több természetes fényre, szellősebb terekre van szükségük a szarvasmarháknak, emiatt nagyobb ablakokra, természetes szellőzőkre van szükség, amit a hagyományos istálló nem biztosít. A gépesített etetés vagy trágyakihordás a nagy helyigény miatt nem megoldható, így az ilyen épületben való állattartás sok kétkezi munkát igényel kevés állat mellett. A gépesített fejés is külön teret igényelne, amelyet egy külön helyiségben vagy külön fejőház épület-tömegben célszerű megoldani.

 

 

2. Lóistállók

 

A tervezés fontos szempontjai: a jól méretezett állások vagy boxok, a jó padozat kialakítása, és a huzatmentes szellőzés.

 

Egy hagyományos istálló vagy csűr-típus csak nagyon szűkös és behatárolt kialakítást tesz lehetővé a korszerű boxos kialakítású lóistállóknak. Például egy 9 /12 m-es csűrben 4 férőhelyes boxos lóistálló alakítható ki úgy, hogy a 4 box, valamint a lószerszámok raktára teljesen elfoglalja a földszinti alapterületet.

A tetőtérben megoldható a takarmánytárolás.

 

Az Erdei Iskola C5 jelű csűrje például korábban, a fentiekhez hasonlóan 4 ló befogadására alkalmas istállóként volt működtetve. Az ennél nagyobb létszámmal működő lóistállóknak már lényegesen szélesebb és hosszabb épületre van szüksége, mint amit egy hagyományos csűr mérete biztosítani tud.

 

 

3. Összegzés

 

A hagyományos csűr-típusban szarvasmarha, lóistálló kialakítása mai korszerű módon nem lehetetlen, de nagyon nehezen alakítható ki.

 

Továbbá érdemes volna megvizsgálni az olyan egyéb háziállatok korszerű tartását is hagyományos istállóban vagy csűrben, mint amilyen a sertés, baromfi, nyúl, juh, kecske, de ezen tanulmány keretei túl szűkek ehhez.

 

Mindenesetre, ha az új gazdasági funkciónak elég és megfelelő egy csűrnyi hely, akkor érdemes átalakítani ehhez egy meglévő csűrt, vagy akár újat építeni, olyat, amely a hagyományos csűr-típus tömegformálását, méreteit, anyaghasználatát használja.

 

C. Takarmánytárolás esetén

 

A hagyományos csűr padlástere (csűrhíja) és az a csűrköze melletti tér (odortér), szellős kialakításával megfelelt a széna, gabona takarmányok tárolására, kézi munkaerővel történő hagyományos be- és kihordására.

 

Tehát a meglévő csűrök eredeti állapotukban, minimális átalakítással megfelelnek takarmánytároló épületeknek, főleg gabona és szénatárolóként, mivel elég szellősek, nagy egybefüggő térrel rendelkeznek.

Továbbá érdemes volna tanulmányozni, hogy a mai gépesített silók, gabonatárolók, szénatárolók mennyire és miként építhetőek be meglévő csűrökbe.

 

Mivel ezek a tároló épületek funkcionálisan nem igényelnek egybefüggő nagy tömegű épületeket, és egyesek akár földbe is süllyesztethetőek, ezért ezeket könnyebb tájba illeszteni és a hagyományos csűr archetípus is jobban megfeleltethető, mint a nagyobb állattartó épületek esetén.

 

A takarmánytároló épületeknél előny, ha közelségben vannak az állattartó épületekkel. Felmerül a kérdés, hogy belterületen, meglévő csűr korszerű takarmánytárolóvá való átalakításánál, el lehet-e helyezni a közelségében az istálló vagy pajta épületét úgy, hogy a lakóövezetben a jó szomszédi viszony is megmaradjon.

 

Ez a dolog sokkal egyszerűbb egy külterületi farmon, ahol bőven van hely, és nagyobb létszámú állattartásra is van lehetőség.

 

Tehát külterületen, tanyás farmokon is ki lehet alakítani akár átköltöztetett meglévő csűrökből, akár új, de hagyományos formában épült csűrből takarmánytároló épületet, a megfelelő tárolási technológiai ismeretek figyelembevételével, és ezeknek megfelelő kialakítással.

 

D. Összegzés

 

Azokat a mai állattartási vagy takarmánytárolási funkciókat, amelyeknek egy hagyományos csűr eredeti tömegében, formálásában megfelel, érdemes belehelyezni, és az épületet minimálisan úgy átalakítani, hogy a mai funkciónak megfeleljen. Így legalább ezekben az esetekben a hagyományos csűrtípust, mint a hagyomány által lecsiszolt építőművészeti alkotást nem kell kidobni a mai mezőgazdasági építészeti tervezés gyakorlatából. Ezzel történelmi és építészeti értéket örökítünk tovább, ugyanakkor védjük a faluképet és a kultúrtájat.

 

Hasonló a helyzet más olyan hegyvidéki gazdálkodással rendelkező országokban, ahol a hagyományos csűrök, pajták a mieinkkel többé-kevésbé hasonló méretűek és tömegűek. Itt azt tapasztaltam, hogy a mai mezőgazdasági használatuk főként takarmánytárolásra vagy gép-eszköztárolásra szorítkozik.

 

Fontos szempont biztosítani a takarmánytárolási vagy állattartási épületek megfelelő tűzvédelmét, ez főleg a faépületek esetén igényel körültekintőbb telepítést, tervezést, építést és használatot. Mindez megvalósítható a megfelelő tűzvédelmi előírások betartásával, a tervezés, építés, és használat fázisaiban.

 

 

II. ÚJ SZÉKELY FARMOK - A GÉPESÍTETT ÁLLATTARTÁS ÉS TAKARMÁNYTÁROLÁS ÚJ FUNKCIONÁLIS IGÉNYEIT KISZOLGÁLÓ, NAGYOBB MÉRETŰ, KÜLTERÜLETI GAZDASÁGI ÉPÜLETEK

A. Helyzetkép

 

Az utóbbi évtizedben székelyföldön is elindult egy tanyásodási folyamat, családok költöznek ki tanyákra, ahol főleg kis és közepes méretű gazdaságokban gondolkodnak.

Ezen családok esetében a mezőgazdasági tevékenység a család megélhetését biztosítja.

 

Az új gazdasági épületek főként a falu még beépítetlen külterületére épülnek, tanyákra.

A nagyobb állatlétszám helyigénye, és a jó szomszédi viszony miatt is, távolabb kerülnek a lakóházas övezetektől. A falu belterületén általában már nem található ekkora helyigénynek megfelelő üres terület.

 

Az állatállomány növelésével megnőtt a takarmánytárolási igény is, ennek is szükséges teret, épületet biztosítani.

Ma már hasonló állatlétszámmal mint régen, egy család nem tud önfenntartó és piacképes lenni.

 

Tehát a megváltozott állatjóléti igények és a gépesített nagyobb egyedszámmal működő mezőgazdasági igény, az újabb jogszabályok, Nyugat-Európához hasonlóan nálunk is létrehozott külterületi farmokat.

 

Ezek a mai gazdasági épületek (csűrök, istállók) a hagyományosnál jóval nagyobb méretűek, egy-egy ilyen épület tömege négy-ötszöröse egy hagyományos csűr tömegének.

Például szarvasmarha istállóknál, az állatjóléti szempontoknak jobban megfelelő kötetlen tartásnak nagyobb a térigénye mint a kötött tartásnak. A kötetlen tartásmód pedig azonos egyedszámnál is, növeli a szükséges alapterületet. Így szélesebb épületre van szükség.

 

Sajnos a közelmúltban épült legtöbb új mezőgazdasági építmény nem veszi figyelembe a székely építkezés hagyományait, és a kultúrtájba illesztés szempontjait. Tájidegen és olcsó építőanyagokat használnak, többnyire rikító színekben. Az ilyen épületek nagy része ma igénytelen minőségben, és igénytelen építőanyagokból épül.

 

Előreláthatólag székelyföldön ez a tanyásodási folyamat a közeljövőben fokozódni fog, így egyre többen fognak külterületen farmgazdaságot létesíteni.

 

Ugyanakkor a mezőgazdasági támogatási rendszerek a támogatást teszik függővé attól, hogy a gazdák milyen körülmények között tartják állataikat, vagy hogy hogyan tárolják a trágyát. Tehát az állatjóléti és környezetvédelmi szempontokat bírálják, az építészetieket nem. Ezért is tartom fontosnak ezzel foglalkozni és meglátásaimat publikussá tenni.

 

Ha egy hagyományos csűr számunkra harmonikus, arányos és szép, akkor hiszem, hogy ez egy objektív és nem viszonylagos valóság. Ezt a valóságot lenne fontos megjeleníteni az új farmépületekben is.

 

A kérdés az, hogy hogyan élhetnének tovább egy hagyományos csűr értékei egy ilyen nagyobb méretű, és új arányú épületben.

 

Korábban már készítettem interjúkat építészekkel, amelyben többek között erre a kérdésre is kerestük közösen a választ, lásd a: "Építészek tapasztalata az építészeti értékmentés, csűr-újrahasznosítás témakörében" című tanulmányom B.4. pontját.

Itt a hagyományos székely csűr azon esztétikai értékeit kutattam, amelyeket mindenképpen jó volna megőrizni és beültetni a mai gazdasági épülettervezésünk gyakorlatába.

A válaszadók egyetértettek abban, hogy fontos és lehet tanulni a hagyományból, valamint számos értéket jó lenne továbbvinni a mai és a jövő gazdasági épületeibe.

(lásd itt: https://www.esztanystudio.com/epiteszek-csuros-tapasztalata).

 

Mivel a székely építészet pragmatikus és egyszerű, minden külön helyzet egy archetípus, egy alaptípus változata, és ez az alaptípus mindig felismerhető. Ilyen a hagyományos csűrtípus is. Nincs két teljesen egyforma csűr, mégis mindenik egy-egy alaptípus valamilyen változata.

Jó lenne ha az új székely farmépületet is ehhez hasonlóan lehetne megfogalmazni úgy, hogy lenne egy-egy alaptípus, a különböző mezőgazdasági funkciók számára, amelyből majd eredeztethető a gazdag változatosság.

Például jelenleg nagy igény van egy egyszerűen és olcsón megépíthető, kényelmes és funkcionális, 15-30 tehenes istálló típus megformálására. Ugyanakkor fellendülőben van Székelyföldön a lovas sport és tevékenység is, így egyre több lóistállóra, fedett lovardára vagy körkarámra van szükség.

 

Tehát a kérdés, amire jó lenne ha közösen keresnénk a választ, így hangzik:

Milyen legyen, milyen lehetne a jövő csűrje, gazdasági épülete vagy farmépülete Székelyföldnek?"

 

Arra gondoltam, hogy talán hasznos volna egy kitekintés a hasonló tapasztalattal rendelkező, gépesített és nagyobb méretű állatartással rendelkező nyugati országok farmépítészeti gyakorlatára. Párhuzamba állítani az ottani hagyományos farmépítészetet a jelenlegivel.

 

Ennek a tanulmánynak a keretei túl szűkek ahhoz, hogy az alábbi kérdéseket megválaszoljam, de mégis hasznosnak tartottam megfogalmazni őket, a közös együtt gondolkodás végett:

- Milyenek voltak ott a hagyományos csűrök, pajták és ehhez képest milyenek most ott a korszerű farmépületek?

- Levonható-e ebből valamilyen tanulság?

- Sikerült-e nekik, és ha igen hogyan, a hagyományos értéket az újba beépíteni, illetve az új farmépületeket a kultúrtájba beilleszteni?

 

Az alábbi fejezetekben igyekszem egy-két példában ezt bemutatni.

 

Ha megnézzük más kultúrák, hegyvidéki tájegységek hagyományos gazdasági épületeit, azt tapasztalhatjuk, hogy anyaghasználatukban, tömegformálásukban a különbözőségek ellenére sok hasonlóságot mutatnak a székely csűrrel. Az alábbiakban bemutatunk néhányat ezekből: