Az a megtiszteltetés ért hogy engem kértek fel a Makovecz Imre építész grafikáit bemutató "Emlék-kép-krónika" című kiállítás megnyitójára. Szervező: Erdővidék Múzeuma A kiállítás a Magyar Művészet Élőtárlatából Dr. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díjrendszer elnöke által szervezett székelyföldi körút keretében jött létre.
A kiállítás megnyitó teljes szövege alább olvasható:
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Csíkszeredában dolgozó, Csíkszentléleki építész vagyok és, Makovecz Imréről, (Imre bácsiról ahogy mi fiatalok neveztük egymás között), szólnék egy pár szót ezen ünnepi alkalomból. Eredetileg Bogos Ernő csíkszeredai építész jött volna hogy a kiállításmegnyitó alkalmából egy pár gondolatot mondjon Makovecz Imréről, de mivel egyéb elfoglaltságai miatt nem tud most jelen lenni, megkért engem hogy osszam meg egy pár gondolatomat Imre bácsiról és munkásságáról. Talán egy elmúlasztott találkozás után érzett bánkódás, bosszankodás növelte azt a megismerési vágyat amelyet gondolatai, eszméi és épületei iránt éreztem. Ez 1991-ben a Visegrádi nyári diák-táborban történt, ekkor találkoztam először épületeivel, gondolataival.Csak később tudtam meg hogy ennek a diáktábornak a fő megálmodója és létrehozója ő volt, ahol az egyetemista építész halgatók közvetlen kapcsolatba kerülhettek az építőanyagokkal, egy közösségi élményen keresztül. Együtt a természetben, a természet egyszerű építőanyagaiból építhettünk egy kas szerű építményt. Egy előadást is tartott ebben a táborban amiről sajnos én és barátom lekéstünk. A tábor szomszédságában a Mogyóróhegyen találkoztam akkor először az általa tervezett épületekkel: vizesblokk épület, közösségi ház. Nagyon újnak, furcsának, különlegesnek találtam épületeit, mégis valami ellenálhatatlan erő vonzott hogy megismerjem alkotójukat.Élénk érdeklődéssel hallgattam az előadásról visszatérő diáktársaimat, majd egyik srác később postán elküldte Makovecz Imréről akkori publikációkban megjelent pár gondolatát és épületét.Gondolkodtam hogy mi az ami akkor megragadott gondolataiban, épületeiben. És később amikor vándoriskolásként még közelebb kerülhettem személyéhez és közösségéhez, hogy mi az amit tanulhattam tőle emberként, építészként akár tőle, akár tanítvaányaitól. Mert már fiatalkorától fogva voltak tanítványai, többnyire fiatal építészhallgatók, akiknek a lakásán egyfajta magán mesteriskolát tartott. Sok fiatal talált nála mesterére a 60-as évek közösség, hagyomány és embert romboló világában.Később intézményesült formában (25 évvel ezelőtt) ebből jött létre a Vándoriskola amelyet nekem is volt alkalmam elvégezni 1996-1999 között. A vándoriskola egy olyan mester tanítvány viszonynak ad teret amire nagy szüksége van az építész szakmának, ahol nem csak szakmát hanem emberi tartást is tanulhat a vándor. Számára ahogy számomra is nagyon fontos emberi feladat a közösségépítés, és egy közösséghez való tartozás. A komunista diktatúra éveiben, a szétrombolt falusi közösségek újraélesztési törekvéséhez kapcsolódik számos általa tervezett faluház.Barátait, tanítványait a Kós Károlyról elnevezett egyesületi és alapítványi tevékenységbe szervezte. A Kárpát medencében gondolkodott és alkotott, nem vett tudomást az emberi tudatokban kialakított határokról. Kezdeményezésére alakult meg ezelőtt tíz éve Ilyefalván a Kós Károly Eygesülés erdélyi tagozata, Országépítő Kós Károly Egyesülés néven, ahol a következőket mondta: "Változó és egyre fényesebb időket élünk, bízunk a jövendő égi erejében, hadra fogjuk saját energiánkat és a szeretet megismerő erejével egymásért megyünk hadba Mihály arkangyal katonáiként".Imre bácsi nagyon fontosnak tartotta a közéleti tevékenységet. Szavát emelte minden olyan társadalmi törekvés, cselekvés ellen ami az embert elválasztja igazi önmagától, a természettől és teremtőjétől.Székely, magyar hagyományainkat tisztelte, kutatta, lebontotta elemi jelekre és ebből épített valami újat az építészetben, párhúzamosan a zenei Kodály-Bartók modellel.Nemeskürty tanár úr mondta róla: "Az ő építészete valamilyen módon a legősibb magyar hagyományokhoz kapcsolódik, ha úgy tetszik keletről hozott motívumokból építkezik, de ugyanakkor hihetetlenül korszerű, modern, mondhatni avangarde". Épületeinek gyakran arcuk van, idegen szóhasználattal antropomorfok, amelyek egyfajta pusztában kiáltó szóként jelennek meg válaszul akár a komunista diktatúra embertelen világára, akár a mai globalizált elanyagiasult fogyasztói társadalmunkra. Bogos Ernőtől idéznék:"Makovecz munkásságának legsokoldalúbb szimbóluma a fa. A szevillai magyar pavilonban egy fa koronáját látjuk, de az üvegpadló alatt ugyanúgy látjuk a gyökérzetét is. Méretre ugyanakkora a gyökér minta a lombozat. Nem lehet megmaradni gyökér nélkül, ahogy tanítás nélkül sem. A jövőbe tekintő múlt nélkül csak elszegényedés, szárazság és pusztaság marad az emberiség számára."Azt tapasztaltam hogy nagyon fontos számára a teremtett világgal és a teremtővel való kapcsolata. Egyfajta szerves egység jellemzi építészeti formálását, amire tudatosan törekedett. Szabad és látó embernek tapasztaltam meg, rajta nem fogott a dícséret vagy a kritika. A rossz értelemben vett jámborságot ő nem ismerte. De nagyon tudott mindenkit akivel kapcsolatba került lelkesíteni, bátorítani a jóra, a szépre és az igazra. Paolo Portoghezi olasz építész, teoretikus és történésztől idéznék:"Az egyházi építészet az a terület, ahol Makovecz a legmélyebben tudja kifejezni zsenialitását, ami legközelebb áll emberi mivoltához. A katolikus és protestáns templomok fejezik ki azt az akaratot, amelyek láthatóvá teszik a hitet és előhívják a szentséget, és ez a szakralitás megjelenítés az eukarisztia jegyein keresztül elviszi a hívőket egy felsőbb természeti világba. A természet formái belépnek egyenesen a struktúrák meghatározásaiba, mindha kifejezni akarná tiszteletét az élet legfelsőbb kifejezése előtt, lebegve ég és föld között." Annak ellenére hogy gondolatai gyakran vitát vagy ellenérzést váltottak ki egyházi körökben, valószínüleg gyakran megtapasztalhatta a teremtőnk ingyenes feltétel nélküli szeretetét, végtelen irgalmát, és mély személyes kapcsolatban állt vele: idézek Paolo Portoghezi Makovecz könyvéből:"Makovecz egyébként nem akart soha teológusként nyilatkozni, egy alkalommal kijelentette:"Szeretném hinni, hogy az Úrnak van humora, megbocsájtása ehhez az élethez, melyet éltem. Erőt adott hozzá"Amikor azt mondja, hogy Krisztus nem büntetni vagy üdvözíteni, hanem csakis üdvözíteni tér vissza, az a világ olyan felfogására hasonlít, amely a kortárs teológiában is jelen van, és amire a legújabb pápától Ferenctől is választ kapunk, aki az első pillanattól kezdve Isten irgalmasságára helyezte a hangsúlyt János evangéliumát idézve: "Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa."" Józsa Márton írja naplójában, aki idős nyugdíjas lelkészként , a siófoki evangélikus templom tervezéséért kereste fel:"A templomépítéshez semmi ötletet nem adtunk neki, ezért megdöbbentem, amikor láttam, hogy a feltámadt Jézust tervezi az oltár csúcsára. Ez a legkifejezőbb ugyanis valakinek a hitével kapcsolatben: nem általában tud valamit Istenről, istenkéről, hanem éppen a feltámadott Jézusban ragadja meg Isten szeretetét" Összefoglalóként újra idéznék Portoghezitől:" Ha életművének átfogó jelentését szeretnénk megérteni, azt mondhatnánk, hogy nyugtalanító szépségű életműve biztosan azt üzeni, hogy lehet építeni, át lehet alakítani a földet, művészetet csinálni a szó legnemesebb értelmében, szembeszállni, a hatalomnak ellentmondani -vagy éppen felhasználni arra, hogy alkalmatlanságára rámutassunk -, vagy a jobb életre vágyó átlagember álmainak testet adni nem csupán egy kényelmesebb élettel, hanem egy más minőséggel is, ami hitet, bátorságot és a szeretetet hozza el." Bogos Ernő gondolatával fejezném be: Imre bácsi szeretett a Székelyföldre járni és az itteni emberek szerettek vele találkozni. Ezzel a kiállítással újra megtisztelte térségünket a "jelenlétével".
Comments